Miért olyan ellenállhatatlanok az unikornisok?
Fennállásunk ideje alatt ellenálltunk a kísértésnek, hogy ráugorjunk az unikornistémára, pedig nem kevés jel utalt arra, hogy ez a történet szerte a világban egyre népszerűbb. Most viszont nem halogathatjuk tovább: a mélyére nézünk az unikornisőrületnek.
A nem létező lények iránti rajongás/tisztelet/imádat főként a vallások specialitása, így akár zavarban is lehetnénk a jelenségtől, hogy az unikornisok, vagy – fogalmazzunk pontosabban, hiszen TUDJUK, hogy nem léteznek –, az unikornismotívum ennyire letarolta az emberi pszichét. Mégis mivel lehet magyarázni, hogy tömegek hajlandók pénzt kiadni egy unikornisos telefontokra? Vagy az unikornisos ragasztószalag-adagolót látták már? Az unikornis úszógumi megvan?
Az unikornis macaron?
És, ha azt mondjuk, unikornismamusz?
De ha nemcsak tárgyakban, hanem számokban is meg szeretnénk ragadni ezt a felfokozott érdeklődést, akkor rögtön a segítségünkre siet a Google: 156 millió találatot kapunk az angol unicornra, magyarul ez a szám 229 ezernél jár – ezúton is örülünk, hogy mi is beleadtuk a magunkét. A Google Trends pedig gyönyörű felfelé ívelő grafikával mutatja, hogy milyen drámai mértékben megnőtt az érdeklődés a keresésekben az unikornisok iránt.
Tegyük hozzá, hogy ez a szám kiemelkedő lett volna úgy két és fél ezer évvel ezelőtt is, már ha lett volna akkor is Google. Az emberiség ugyanis nagyon rég óta kergeti megszállottan az unikornisokat.
És az egészben az a legjobb, hogy nem egyszerű meghatározni, hogy mi is az unikornis.
Az egyszarvú potenciális létezése már az ókorban is alaposan megmozgatta az emberek fantáziáját, sokan sokféleképpen képzelték el az állatot. A mai, megszokott ábrázolásaival ellentétben például a 4-5. századi ókeresztény író, Philosztorgiosz valahová a kígyó és az oroszlán közé képzelte oda ezt a különleges lényt, ami azért elég messze van attól a fehér testű, csavart szarvú lótól, amilyennek ma látjuk. Vagy látni véljük.
A Physiologusban, a félig-meddig mesés állatok és állattörténetek szimbolikus magyarázatainak keresztény gyűjteményében legalább már egy gödölyéhez, azaz egy kecskegidához hasonlítják az itt apró termetűnek emlegetett egyszarvút, ez már azért közelebb áll a valósághoz (ha szabad ilyet mondani). A nagyjából második századi feljegyzés külön érdekessége, hogy eszerint az egyszarvú nagyon vad teremtmény, a vadászok számára gyakorlatilag megközelíthetetlen, és csakis egyetlen mód létezik az állat elejtésére, ez pedig a következő: „Hogy miként vadásszák? Felékesített szeplőtlen szüzet vezetnek elé, az állat a mellére ugrik, a szűz pedig emlőiből megszoptatja, és a palotába viszi a királynak."
Középkori falikárpit nővel és egyszarvúval
Forrás: UnikornisA szűzleány bevetése mint az unikornisok elleni hatékony eszközhasználat egyik remek példája az évszázadok során sem felejtődött el. A minap a kezünkbe került egy 1985-ös magyar IPM magazin, ahol szintén azt fejtegetik, hogy a mitológia szerint az egyszarvút szüzekkel lehet csapdába csalni. Igaz, ebben a szójegyzetben már nincs szó szoptatásról, csak arról, ahogy a szomorú szemű állat megadja magát, és az ártatlan lány ölébe hajtja a fejét.
Az unikornisok és a művészet termékeny találkozásának egyik legszebb és legtitokzatosabb alkotása az Unikornis Faliszőnyeg sorozat, amelyet hihetetlen aprólékossággal raktak össze szorgos kezek selyem-, gyapjú- és fémszálakból. A négyszer 3,5 méteres faliszőnyegeket nemcsak az unikornisok és az ábrázolt rejtélyes történet teszi izgalmassá, hanem az olyan apró részletek is, mint a többször felbukkanó A és E betű, amelyekről a mai napig fogalmunk sincs, hogy mire utalnak.
Az unikornisművészet azonban ma is velünk él, és reflektál az új kor eszközeire és lehetőségeire. Kattintsanak például az elbűvölő Cornify weboldalra, amely viccnek indult, de annak túl jól sikerült. Az oldal alapítója, Christoph Ono szabadjára engedte a benne élő hétéves kislányt, és létrehozott egy olyan eszközt, amely különböző színű, formájú és méretű unikornisokkal látja el a weboldalakat és a fotókat. Próbálják ki, nehéz leállni vele.
Ha már a vallást emlegettük a cikkünk elején, nem hallgathatjuk el, hogy az unikornisnak sokkal több köze van a hithez, mint azt elsőre gondolnánk. Pontosabban a hit paródiájához. A Láthatatlan Rózsaszín Unikornis (Invisible Pink Unicorn, vagy IPU) egyháza valamikor az internetes hőskorban, a kilencvenes évek legelején indult el világhódító útjára. Mondhatnánk, hogy ez van, ha ateisták csetelni kezdenek egymással, de tény, hogy a paradoxonra építő IPU a maga nemében tökéletes paródiája a vallásnak, és ebben a minőségében méltó vetélytársa a Repülő Spagettiszörnynek.
Egyszerre pink és láthatatlan, vagyis két, egymást kioltó tulajdonsággal is rendelkezik, a létezését pedig lényegében lehetetlen megcáfolni – pont, mint az istenét. Hinnünk kell abban, hogy rózsaszín, és tudjuk, hogy láthatatlan, hiszen nem látjuk. Egyszerűen tökéletes istenség.
És ha már a spiritualitásról ejtettünk szót, ide kívánkozik az a leleményes vállalkozás is, amely unikorniskönnyeket próbál meg eladni (meglehetősen drágán) az arra fogékony vásárlói körnek, amely a cég szerint meglehetősen széles. A Unicorn Tears névre keresztelt termék tulajdonképpen gin felturbózva némi ehető ezüst csillámporral és a nagyon eltalált unikorniscímkével. A termékleírás szerint az üvegben valódi unikorniskönnyeket találunk, amelyeket természetesen egy szupertitkos helyen palackoznak. Tanítani való marketing.
Néhány éve az unikornis kifejezésre a pénzügyi szektor is rátelepedett, olyan szoftver start-upokat kezdtek el unikornisként emlegetni, amelyeknek több mint egymilliárd dollár volt az értékük, ebben a kontextusban tehát az Ubert, az Airbnb-t vagy a Snapchatet is unikornisnak nevezték.
Persze az internetes mémipar is merített inspirációt az egyszarvúkból. A poénok szinte minden esetben arra futnak ki, hogy az unikornisok elérhetetlen, irigyelt lények, akiket különleges tulajdonságaikért sokan gyűlölnek, mások pedig mindent megtesznek, hogy olyanok lehessenek, mint ők.
És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Putyin meztelen mellkasa például lehengerlő látványt nyújt egy unikornis pónin.
Az igazán rosszindulatúak pedig egészen odáig merészkednek, hogy az egyszarvúak igazából a kövér rinocéroszok karcsúsított, idealizált változatai. Nekünk az a kedvencünk, amelyből kiderül, hogy az unikornisok egy bizonyos szögből nézve – konkréten szemben a tükörrel – mennyire menők.
Az unikornis popkulturális jelentőségének taglalása közben nem szeretnénk teljesen elveszni a szerteágazó példákban, de két mérföldkövet még meg kell említenünk. Az egyik természetesen minden idők legjobb flash alapú, böngészőben játszható számítógépes játéka, a Robot Unicorn Attack. A játék, amely új lendületet adott az Erasure csodálatos slágerének (linkeljük a tízórás verziót), bizonyára internetezők millióihoz hozta közelebb az egyszarvút. Ja, hogy ez nem is sima, hanem robotunikornis? Annál jobb.
Egy fokkal enigmatikusabb példa a Szárnyas fejvadászban felbukkanó unikornis. Emlékeznek a jelenetre, amelyben Rick Deckard a zongorára borulva egy erdőben vágtató, gyönyörű egyszarvúról álmodik? Hát, a moziverzióban elég nehéz hova tenni ezt a pár másodperces snittet.
A rendezői változatban viszont értelmet nyer a dolog, itt ugyanis a film végén Deckard alufóliából hajtogatott, pici unikornist talál a lakásában, amit nyilvánvalóan az origamibajnok rendőrtiszt, a magyarul is megszólaló Gaff hagyott ott neki. Na és honnan tudta, miről álmodik Deckard? Nos, valószínűleg onnan, hogy Deckard álmai, az emlékeihez hasonlóan, programozottak és a hatóságok számára megismerhetőek. Mert Rick Deckard, a replikánsok fejvadásza maga is replikáns. Így vált az unikornis bizonyítékká a nyolcvanas évek legjobb sci-fijének értelmezési vitáiban. Ezt melyik szfinx vagy hétfejű sárkány tudja elmondani magáról?
A végén tisztázzuk azért:
unikornisok nem léteznek, és ezen mi sem tudunk változtatni.
(Címlapi kép: AFP)