Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Amit a rajzaimmal megmutatok, fényképen már túl brutális lenne

2016.08.01. 09:30
Miért ne lehetne képregényben mesélni az izraeli–palesztin együttélésről? Rutu Modan ma az egyetlen világhírű izraeli képregényalkotó, akinek a főhőseit mindig utoléri a történelem. Fél napot Budapesten töltött, ekkor beszélgettünk vele.

Rutu Modan első nemzetközi sikere, az Exit Wounds egy fiatal taxisofőrről szól, akit egyik nap felkeres egy katonanő, hogy közölje vele: a fiú apja meghalt egy öngyilkos merényletben. A két főszereplő ezek után útra kel, hogy kiderítse, az eltűnt apa valóban a bombatámadás áldozatává vált-e.

Modan ma a szerzői képregények világsztárjának számít, de nem a könnyebb piaci sikert ígérő ifjúsági képregényekkel tarol, ő a közel-keleti politikai feszültséget, az izraeli–palesztin együttélést is a történetei témájává teszi. Az elmúlt években két Eisner-díjat nyert – ez a legismertebb és talán a legfontosabb képregényes díj, olyasmi, mint a filmeknek az Oscar.

Rutu Modan

Fotó: Hirling Bálint - Origo

A szereplőimet utoléri a politika

Átlagemberekről, hétköznapi konfliktusokról rajzol képregényeket, de szerinte adja magát, hogy Izraelben ezeknek a történeteknek is része a politika. „Mindig olyan emberekről csinálok képregényt, akik konkrét helyhez és időhöz kötöttek. Ezzel természetesen jár együtt, hogy a politikai környezet is fontos. Szeretnék kellemes, kiszámítható, nyugodt országban élni, de nem ilyen helyre születtem. A történeteim szereplői sem politikusok, nem is érdekli őket a politika, de a történelem mégis utoléri őket" – magyarázza a szerző, miért nem akarja elkerülni, hogy a politika beszivárogjon a képregényeibe.

Fotó: Hirling Bálint - Origo

Annak ellenére, hogy Modan milyen természetesen szövi bele elbeszéléseibe a társadalmi, politikai konfliktusokat, ez a fajta képregény meglehetősen ritkának számít Izraelben, sőt ma még kevesebb ilyen készül, mint alig néhány évvel ezelőtt. A politikai helyzet olyan bonyolult és lehangoló Izraelben, hogy az alkotók is elfordulnak a politikától, és alig találkozni politikai képregénnyel.Két művészeti egyetemen is tanítok: két-három éve, mikor a felvételiző diákok le akartak nyűgözni minket, tanárokat, aktivista szellemű, társadalmi témájú munkákkal érkeztek. Most már olyan nehezen érthető, olyan reménytelen a politikai helyzet, hogy inkább spirituális témájú, a politikához, hétköznapi dolgokhoz nem kapcsolódó művekkel felvételiznek."

Rutu Modan: Exit Wounds

Forrás: Drawn and Quarterly

Szerinte ez az elfordulás a politikától azzal magyarázható, hogy a mostani huszonévesek nem igazán érzik úgy, hogy változtatni tudnának bármin is Izraelben. „A mai fiatalok kevésbé vállalják a felelősséget, mert gyengének érzik magukat. Mikor én 18 éves voltam, úgy éreztem, tudok változtatni a dolgok alakulásán.Ez ma másképp van: a fiataloknak szélesebb tudásuk van a világról, köszönhetően az internetnek és a Facebooknak, viszont ez azzal is jár, hogy nehezebb hinniük valamiben."

Ez persze nem csoda: már Modanék nemzedéke sem hisz azokban az ideálokban, amelyekért a szüleik még lelkesedni tudtak. „Az X generációhoz tartozom, a depresszió és a csalódás a mi alapélményünk. A szüleink még hittek az országban, a seregben, a kormányban, Izrael és a cionizmus eszméjében, és ebben a szellemben neveltek fel minket, a gyerekeiket is. Mi viszont egy idő után beláttuk, hogy ezek az eszmék összeomlottak. Ahogy én nevelem a gyerekeimet, abban érzik az iróniát, amellyel hozzáállok ezekhez az értékekhez."

Rutu Modan

Fotó: Hirling Bálint - Origo

Ott van a vonalakban, hogyan látod a világot

Az irónia Modan képregényeiben is alapvető fontosságú. Sőt szerinte a képregény éppen az a forma, amellyel igazán ironikusan, bújtatottan, a sorok között – vagy inkább kép és szöveg között – fogalmazhatják meg az alkotók a saját véleményüket. „A képregény nekem olyan eszköztár, amellyel bármit kifejezhetek, nem érzem azt, hogy bizonyos témákhoz lennék kötve csak azért, mert képregényeket rajzolok. Talán azért is használom így a médiumot, mert gyerekkoromban nem voltak képregényes olvasmányélményeim. Előbb kezdtem el képregényeket készíteni, mint olvasni."

Modan azt mondja, sokkal intenzívebben tudja kifejezni magát képben, mint szövegben. „A rajzban sokkal közvetlenebb tudsz lenni, az absztrakció révén olyan szörnyűségeket mutathatsz meg, amit fotóban nem, mert az túl közvetlen és brutális lenne, nem engednék megjelenni.Közben sokkal érzelmesebb, bensőségesebb is a rajz, mert benne van a művész alkata, egyénisége. Ott van a vonalakban, hogyan látod a világot, ezzel azonnali hatást, érzelmeket lehet kiváltani."

Rutu Modan: Legnagyobb rajongója

Forrás: Nero Blanco Comix

Modan egyénisége nemcsak a rajzstílusában, hanem a történeteiben is ott van, sőt időnként kifejezetten a saját családja történeteit dolgozza fel, azokat alakítja át fikciós képregényekké. Legutóbbi kötetében, a The Propertyben egy idős asszony és unokája utaznak Izraelből Varsóba, színleg azért, hogy a holokauszttúlélő nagymama kárpótlási ügyeit intézzék. A főszereplő alakját két saját nagymamájából gyúrta össze a szerző, akik egyébként ki nem állhatták egymást. Modan valójában az alkotói folyamat révén került hozzájuk közel, évekkel a haláluk után.

A Property példája viszont a ritkább esetek közé tartozik. „Legtöbbször nem konkrétan a családtagjaimat rajzolom, ilyen csak egyszer volt, mikor a New York Times honlapján vezettem blogot. Meg is sértődött a nagybátyám, mert a család fekete bárányaként rajzoltam meg őt, azóta is haragszik rám. A többiek pedig inkább azon sértődtek meg, hogy csak az ő élményeiken alapul a történet, de nem ők szerepelnek benne. Hiúk, és saját magukat akarták volna viszontlátni képregényben."

Fotó: Hirling Bálint - Origo

Supermant csak két hónapja fordítunk

Amikor Rutu Modan a kilencvenes években elkezdett képregényeket készíteni, ennek a művészeti ágnak még alig volt piaca Izraelben. Nem meglepő, hogy nem olvastak annyian képregényeket, mint Franciaországban, ahol a legnagyobb hagyománya van a műfajnak Európában, de még Németországban vagy Lengyelországban is többen voltak kíváncsiak a képregényekre. Sőt Rutu Modan szerint a rendszerváltás előtt megjelent, irodalmi művekből adaptált képregényekkel Magyarország is komolyabb piacot jelentett, mint Izrael.

„Mikor elkezdtem dolgozni, gyakorlatilag egyetlen fősodorbeli képregényalkotót lehetett ismerni, Uri Finket. Ő szokta mondogatni, hogy ez az időszak olyan volt, mintha egyedül hajtana az autópályán, annyira nem foglalkozott képregénnyel más rajta kívül.Fink már 15 évesen kitalálta Sabraman, a zsidó szuperhős karakterét. Későbbi leghíresebb sorozata, a Zbeng! izraeli kamaszok életéről szólt, és olyan sikeres lett, hogy tévésorozat is készült belőle.

Fotó: Hirling Bálint - Origo

„Ma már sokkal több képregényalkotó és -olvasó van Izraelben, mint húsz éve, többen is hajlandóak kiadni képregényeket. Igaz, a nagy kiadók ritkán állnak oda a képregények mögé, és az alkotók is részben azért vannak többen, mert mi, az idősebb nemzedék, akik már a képregényes formát is tanítjuk a művészeti egyetemeken, kineveltük őket" – foglalja össze Modan, mi a helyzet a képregényekkel mostanában Izraelben, értékelése pedig meglehetősen hasonlít a magyar állapotokhoz.

„Az én helyzetem különleges, az indulásomtól kezdve fontos volt, hogy külföldön is megjelentessem a munkáimat. Végül sikeresebbé váltam külföldön, mint otthon, Izraelben" – mesél a karrierje alakulásáról Modan. A legfontosabb piaca Amerika és Franciaország, két Eisner-díja (2008-ban és 2014-ben nyert) is mutatja, hogy az Egyesült Államokban mennyire népszerű.

Fotó: Hirling Bálint - Origo

Az ifjúsági és humoros történeteken kívül viszont főleg alternatív, független képregények készültek Izraelben, mert mind a Franciaországban népszerű zsánerképregények (sci-fitől a krimiig), mind az amerikai szuperhősök kalandjai szórványosan jelentek csak meg. „Héberre fordított Superman-füzetek például csak néhány hónapja kaphatók nálunk" – mondja Modan. Aztán jött ő, és jóformán egymaga rakta föl az izraeli képregényt a világtérképre. 

(Címlapi kép: Hirling Bálint/Origo)