Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Sokat tanulhatnánk a mamutok végzetéből

2016.08.02. 17:38
Az utolsó példányok egyszerűen szomjan haltak a klímaváltozás miatt. Ráadásul saját magukat sodorták veszélybe.

A Bering-tengerben található, Alaszkához tartozó Saint Paul-szigeten élő és legelésző gyapjas mamutokat érte az a megtiszteltetés, hogy az utolsó mamutok egyikei legyenek. Ezt ők inkább súlyos válságként élték meg, a jégkorszakot követő felmelegedés miatt ugyanis az életterük folyamatosan csökkent: ahogy emelkedett a tengeg vízszintje, a sós víz egyre nagyobb területeket öntött el a szigeten. A számukra életfontosságú édesvizű tavak így vagy teljesen eltűntek, vagy pedig a magasabb hőmérséklet következtében lassaként elapadtak. A Pennsylvaniai Állami Egyetem kutatása rekonstruálta az itt élő mamutok végzetét.

Russell Graham, a tanulmány vezető szerzője szerint azonban maguk az állatok is tehettek arról, hogy környezetük hosszútávon már nem bírta őket kiszolgálni. A megmaradt tavak köré ugyanis egyre több mamut gyűlt, amelyek aztán letaposták a növényzetet (így tesznek ma az elefántok is Graham szerint), és tönkretették a talaj felső rétegét. „Így semmi sem gátolta meg, hogy az erózióval talajrétegek csusszanjanak a tavakba, ami szintén ártott az ivóvíznek. Ha nem volt elég eső vagy olvadó hó, hogy feltöltse a tavakat, akkor az állatok igen gyorsan elpusztulhattak" – mondja Graham.

Könnyen elképzelhető, hogy mennyire nagy veszteség lehetett a tavak vizének csökkenése, ha belegondolunk, hogy ma egy felnőtt elefántnak is naponta legalább 70-200 liter vízre van szüksége.

A kutatók szerint a globális felmelegedés ma hasonló veszéllyel fenyeget a szigeteken, mint a nagyjából 5600 évvel ezelőtt kihalt gyapjas mamutpopuláció esetében. A szigetek édesvizeinek eltűnésével hosszútávon teljes fajok pusztulhatnak ki.

Love Dalen, a svéd Természettudományi Múzeum evolúcióbiológusa szerint a Saint Paul-sziget mamutjainak kihalása vélhetően a legalaposabban tanulmányozott, történelem előtti fajpusztulás.

A mamutok nagyrésze több mint tízezer évvel ezelőtt eltűnt a Föld színéről, de igazából nem az alaszkai mamutok voltak az utolsók a sorban. A legutolsó mamutpopuláció 4000 évvel ezelőtt halhatott ki a jeges-tengeri Wrangel-szigeten.

(Címlapi kép: Sputnik/Evgeny Yepanchintsev)