Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Megszólalt Goebbels 105 éves titkárnője, és aggódik a jövőért

2016.08.17. 08:40
Brunhilde Pomsel azt mondja, tiszta a lelkiismerete, de megkönnyebbüléssel tölti el, hogy meg vannak számlálva a napjai.

Joseph Goebbels körmei mindig kifogástalanul voltak manikűrözve. Ezt a náci propagandaminiszter titkárnőjének, Brunhilde Pomselnek köszönhetően tudjuk, aki most 105 évesen adott interjút, amely talán az utolsó interjúja: tavaly megvakult, és azt mondja, megkönnyebbüléssel tölti el, hogy meg vannak számlálva a napjai.

Pomsel abból az alkalomból adott interjút, pontosabban egyezett bele abba, hogy „udvariasan válaszoljon" a Guardian kérdéseire, hogy a müncheni filmfesztiválon nemrég mutatták be a vele folytatott beszélgetésekből készült A German Life című filmet. Hangsúlyozta azonban, nem azért szólal meg, hogy tiszta legyen a lelkiismerete, mert bár a náci propagandagépezet részeként dolgozott, „valójában nem tettem mást, mint gépeltem Goebbels irodájában". Például kozmetikázta az elesett katonákról készült statisztikákat, vagy éppen a Vörös Hadsereg által megerőszakolt nők számát fújta fel, mert ez is része volt a munkájának. Ez is csak egy munka volt – mondja. 

Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Matthias Balk

A náci vezetés belső köreinek ő az utolsó, még életben lévő tagja. És nem tölti el különösebb megnyugvás a jövőt illetően: „Abban a kis időben, ami még hátra van – remélem, hónapok, és nem évek – csak abban reménykedem, hogy a világ nem fog még egyszer a feje tetejére állni, mint akkor, bár történt már néhány szörnyű fejlemény. Megkönnyebbüléssel tölt el, hogy nincsenek gyerekeim, akik miatt aggódom kellene."

Az interjúban viszont arról beszél, hogy annak idején ő is ugyanazt tette, mint a többi német. „Higgyék el, azok az emberek, akik ma azt mondják, ők kiálltak volna a nácik ellen, nem tették volna, bár elhiszem, hogy ezt őszintén mondják".

Pomsel 31 évesen, 1942-ben került a náci propagandaminisztériumhoz, mivel ő volt a leggyorsabban gépelő munkaerő az előző munkahelyén. Az áthelyezés olyan hízelgő volt, hogy „csak valami fertőző betegség állíthatott volna meg". A fizetése – 275 márka – kisebb vagyonnal ért fel a barátai jövedelméhez viszonyítva. És közben – állítja – egy buborékban élt, bár a rendszer működtetésén dolgozott, nem volt tisztábban azzal a pusztítással, amit a náci rezsim vitt véghez. „Tudom, hogy ma senki sem hiszi ezt el nekünk, mindenki azt gondolja, hogy mindent tudtunk. De semmit sem tudtunk, mindent titokban tartottak" – mondta.

Goebbelsék viszont nagyon kedvesek voltak vele, amikor például a lakásuk megsemmisült egy bombatámadásban, Magda Goebbelstől kapott egy nagyon elegáns kosztümöt. Az öltözködés feltehetően nagyon fontos volt Goebbelséknek, Pomsel például úgy emlékszik, hogy Joseph Goebbels mindig a legjobb öltönyökben járt, és a megjelenésébe soha nem lehetett belekötni. Azt viszont elismeri, hogy félelemmel töltötte el Goebbels 1943 februárjában előadott berlini beszéde a „totális háborúról". Pomsel Magda Goebbels mögött ülve hallgathatta a főnökét a sportpalotában, és látta, ahogy az irodában megismert civilizált, komoly emberből megszállott szónok lesz. 

1945-ben, egy nappal Hitler születésnapja után Goebbelsszel és kíséretével együtt ő is az úgynevezett Führerbunkerben vészelte át a háború utolsó napjait. „Úgy éreztem, hogy valami meghalt benne. Próbáltunk gondoskodni róla, hogy mindig legyen elegendő alkoholunk. Erre mindig szükség volt, hogy szinten tartsuk a zsibbadást" – emlékszik vissza. Mint ahogyan arra is, mennyire letaglózta őket Hitler, majd Goebbels és felesége öngyilkosságának a híre. Fehér élelmiszeres zsákokat kezdtek el felvágni, hogy a megadás fehér zászlójaként lobogtassák az oroszoknak.

Pomselt végül öt év elzárásra ítélték, a büntetését különböző Berlin környéki fogolytáborokban töltötte le. Azt állítja, csak akkor szembesült a holokauszttal, amikor már hazaengedték.

A szabadulása után ismét titkárnőként kezdett el dolgozni, 1971-ben, 60 évesen ment nyugdíjba.

 

 

(Címlapi kép: AFP/Christof Stache)