Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Imádta a romantikát a leghíresebb magyar terrorista

2016.09.13. 17:35
85 éve történt az eddigi legsúlyosabb magyarországi terrorcselekmény. A biatorbágyi viadukt felrobbantásának a részleteit még mindig sűrű homály fedi. Akárcsak a főszereplőjének, Matuska Szilveszternek a szerepét a 22 halálos áldozatot követő robbantásban. Azt viszont biztosra vehetjük, hogy Matuska egész jó képeket festett.

Az 1931. szeptember 12-én 23 óra 30 perckor Budapestről induló bécsi gyors nem sokkal éjfél után ért a torbágyi völgyhídra, csaknem 70 km/h sebességgel, pechére megelőzve az általában előtte áthaladó gyorsteher vonatot. A MÁV-vizsgálat megállapításai szerint „a gyorsvonat a mérőlécen áthaladva, azt összenyomva az áramkört bezárta, minek következtében az ekrazit felrobbant és a sínből mintegy 7,10 m-es darabot kiszakított. A síntörés következtében a mozdony és az azt követő kocsi kisiklottak, a völgyhídon tovább futottak, majd a mozdony, az ezt követő kalauzkocsi, személykocsi, hálókocsi, két személykocsi, ismét egy hálókocsi a 26 méter mély völgybe zuhantak, az utóbb említett hálókocsinál a vonat kettészakadt és a többi része a pályán maradt..."

A 22 halott mellett 17 súlyos sebesült maradt a roncsok alatt. A Magyar Királyi Államrendőrség negyed óra múlva erről így értesült: „Kommunisták felrobbantották a biatorbágyi völgyhidat... a bécsi gyors a mélységbe zuhant...”

Forrás: Lencse Zoltán - Fortepan

Azt, hogy a tettesek kommunisták, egy, a helyszínen talált felhívás sugalmazta: „Munkások! Nincs jogotok, hát majd mi kierőszakoljuk a kapitalistákkal szemben. Minden hónapban hallani fogtok rólunk, mert a mi társaink mindenhol otthon vannak..." Ez a homályos szöveg adott alapot arra az azonnali következtetésre, hogy „a Magyarországon példa nélkül való merényletet gyakorlott, Oroszországot járt kommunisták követték el." A kommunista veszélyt elhárítására pedig azonnal bevezették a statáriumot, és érvényben tartották egészen 1932 végéig – ennyi idő elég volt az egyébként is zilált illegális kommunista párt megtörésére. 

Saját magát keverte gyanúba

A roncsok körül a sötétségben hatalmas felfordulás volt: a mentők, nyomozók, csendőrök, vasutasok, tűzoltók, szakértők, újságírók életben maradtak és bámészkodók gyűrűjében ott voltak az elkövetők is – számukat később a politikailag irányított nyomozás egyetlen személyre redukálta: Matuska Szilveszterre. A helyszínen készült rendőrségi fotón látszik is, amint igazoltatják.

Mellette egy fura alak réved a kamerába, talán Feiner Rudolf, vagyis az a (tanúvallomások szerint) vékony, szőke, „elfelé fésült hajú" férfi, aki „érthetetlen magyarsággal" beszélt, és mint Matuska „tettestársát" kezdték el vizsgálni. Bár zsebkendőjén ekrazit nevű robbanóanyagtól származó sárga foltokat találtak, ezt hamar elfelejtették a nyomozás során.

Matuska a tett színhelyén furcsán viselkedett, de akkor még elengedték, mert egy ismerőse igazolta. Három héttel később tartóztatták le Bécsben, és két másik robbantás – az ansbachi (1931. január) és a jüterbogi (1931. augusztus) – gyanúsítottjaként is meghallgatta az osztrák és a német rendőrség.
Elterjedt, hogy Matuska feladta magát. Abban az értelemben igen, hogy saját magát keverte gyanúba. Többször visszatért a pályaudvarra és megmenekülésének történetét mesélte. Egy bécsi vendéglőben távoli ismerősének arról számolt be, hogy „...a merényletet... állítólag ekrazittal és villamos lámpával követték el..." Sőt bizonyítani próbálta, hogy a felrobbantott vonaton utazott, és a bécsi magyar konzulátuson kártérítési igényt jelentette be, háziorvosától pedig látleletet kért „sérüléseiről". A magyar rendőrség sürgetésére idézték be 1931. október 1-jén a bécsi rendőrségre.

Matuska Szilveszter a bécsi törvényszék előtt. Büntetőjogilag beszámíthatónak minősítették, de a közvélemény őrültnek tartotta

Forrás: Dreschibe.de

A később már saját magát maliciózus kedélyességgel „biatorbágyi rémként" aposztrofáló Matuska nem volt ugyan „Oroszországot járt kommunista" – bár járt Oroszországban: a harctéren –, hanem tanító volt a vajdasági Csantavéren, majd vállalkozó, fa-, szén-, fűszer- illetve borkereskedő, bérháztulajdonos, de ezzel együtt is alkalmas volt arra, hogy eljátssza a magányos terrorista szerepét – ha nem is feltétlenül önszántából. Annak ellenére, hogy kifejezetten nem volt kommunista. Kereskedő volt, aki, miután a válság- és tüdőbeteg felesége gyógykezeltetése – megcsapolta a vagyonát, találmányaiból szeretett volna megélni, és fenntartani költséges (pl. bordélyba járó) életmódját. 1928-ban Bécsbe költözött, osztrák állampolgár lett, és valamibe végzetesen belekeveredett.

A biatorbágyi terrorcselekményről csak a leglényegesebb dolgokat nem tudjuk: azt, hogy kik követték el, hogy miért, milyen politikai háttérből vezérelve, hogy Matuska Szilveszter milyen szerepet játszott benne, illetve hogy milyen volt az egyedüli merénylővé tett „feltaláló" pszichés státusza. Mindezt lehetne ma tudni, ha a nyomozást annak idején az igazság, és nem a bűnbakok keresése vezérli, és a szálakat nem kuszálják szándékosan össze, illetve vágják el, megfélemlítve magát a vádlottat, és a tanúkat is.

Erre a megállapításra jutott Vargyai Gyula hadtörténész 2002-ben kiadott Abiatorbágyimerénylet című izgalmas történelmi tényfeltárásában, amelyet korabeli peres iratokra és sajtódokumentumokra alapozott. Könyve inkább a nyomozás nyomozása, mint a bűntény rekonstruálása, arra a megfigyelésre jutott ugyanis, hogy a nyomozás „merénylet volt a merénylet ellen": mivel már a robbantást követő órában megvolt a koncepció arról, hogy kik, milyen szándékkal követték el, így a vizsgálatot a „nem megfelelő" irányba vezető szálak átvágása vezérelte. Nemcsak Magyarországon, hanem Ausztriában és Németországban is.

Matuska ehhez jó alany volt, de kezdettől felmerült a kérdés, hogy miféle megfontolásból. Ha nem kényszerül arra, hogy tárgyalásán – jól-rosszul – téveszmés őrültet alakítson, talán normális válaszokat adott volna az olyan kérdésekre, hogy voltaképpen miért is kezdett vonatokat robbantani. Így viszont ezt sosem tudjuk meg. Feltevések szerint azért, hogy találmányához kedvet csináljon. Kitalált ugyanis egy olyan szerkezetet, amellyel állítólag észlelni lehetett volna, ha a vasúti sínen oda nem való akadály fekszik. Vagyis valami olyasmi, amivel ő robbantgatott.

Forrás: Fortepan

Matuska, a művészlélek

Matuska Szilveszter alakja filmeket, regényeket inspirált, de valósághűen lehetetlen körvonalazni a személyiségét – különös, ellentmondásokkal teli ember lehetett. Egyszerre tűnhetett szerető férjnek és apának, illetve kettős életet élő élvhajhásznak, természetes intelligenciával megáldott, érzékeny művészléleknek, illetve kényszerbetegségben szenvedő, vízióktól gyötört pszichopatának. 

De lehet, ez mind egyszerre is igaz.  

Ahogyan például az, hogy festett egy-két egész érdekes képet. Ezekből négy a váci Modern Művészeti Gyűjteményben van, Papp László tulajdonában. A gyűjtő szerint a képek abból a katonaládából kerültek elő, amelyet az életfogytiglanra változtatott büntetését töltő Matuska – az 1945-ben megnyílt egérutat kihasználva – a nevelőtisztjére hagyott, amikor szülőfalujába távozott. Onnan már követhetetlen a további sorsa.

Papp László több olyan emberrel is beszélt Vácon, akik ismerték Matuskát, és akik egytől egyig kifogástalan, jó modorú úriembernek tartották, kiemelték, hogy a művészetet szerető ember volt, aki hangszeren játszott, kórusban énekelt. A váci fegyházban a művészek fensőbbségével nézte le rabtársait, a köztörvényes bűnözőkkel szóba sem állt.

A láda mélyéről felbukkant képek tanúsága szerint a romantika állt hozzá a legközelebb: ezeken az érzelmek hangsúlya a domináns, de feltűnő a misztikum iránti fogékonysága is. Az egyik képe könnyed ecsetvonásokkal, ugyanakkor aprólékos precizitással megfestett tengerparti gloriett. Erős érzelmeit az ecset és a festészet szelídítette meg, nála így győzött a jó és a rossz, az angyali és ördögi ellentéte – magyarázza Papp László, hozzátéve, hogy „jellemét leginkább beteges hiúsága irányította. Csak tökéletes alkotást tudott elképzelni, képein minden egyes falevelet külön árnyékolt. Megtanulta: a tervezés és az apró részletek nagyon fontosak."

Forrás: Origo

Sáli Erika művészettörténész a bécsi levéltár anyagában kutatva bukkant rá arra az iratcsomóra, amely Matuska Szilveszterre vonatkozó dokumentumokat tartalmazott: az osztrák, majd a magyar fegyházakban készített alkotásokat, bizarr filmforgatókönyveket‚ grafikákat. Köztük a leghíresebb valószínűleg az az önarcképe lett, amely egy tükörben önmagát nézegető madarat ábrázol.
Börtöncellákban vetette papírra további merényleteinek terveit is: precíz és művészien önkifejező rajzokban. Néhány vázlaton különleges találmányainak dokumentumai vehetők ki: turbinák, fényszórók, fa ágyúk, kukoricamorzsolók, „egy felfokozott állapotban lévő elme termékei". Sáli Erika szerint Matuska munkái „mind pszichiátriai, mind művészeti szempontból figyelemre méltóak, kutatásra érdemesek".

(Címlapi kép: Fortepan)