Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

Vége az amerikai évszázadnak

2016.10.10. 09:02
Milyen tanulságai vannak az idei amerikai elnökválasztási kampánynak? Miben zseniális Donald Trump, és milyen örökséget hagyhat Barack Obama Hillary Clintonra? Frank Tibor történésszel, az ELTE Amerikanisztika Tanszékének egyetemi tanárával beszéltük át, milyen állapotban van Amerika a választás előtt.

Előfordulhat, hogy Donald Trumpból elnök lesz?

Szerintem nem fordulhat elő. Olyan mértékben magára haragította a választók jelentős részét, például általában a nőket, hogy az meg fogja bosszulni magát. Nemrég egy 1996-os szépségkirálynő jött elő a történetével, Trump rá is rettenetes dolgokat mondott, utalva szerinte alacsonyabb rendű, venezuelai származására és a díj elnyerése utáni állítólagos meghízására – borzasztó alpárian bánt vele (az interjú még Donald Trump 2005-ös, szexista szólamokkal teli videójának nyilvánosságra kerülése előtt készült).

Frank Tibor

Fotó: Polyák Attila - Origo

Másrészt sokan felfogják, hogy nem ért az elnöki munkához, míg Clinton részletekbe menően felkészül, odafigyel a szakértőkre, és hatalmas tapasztalata van. Nagyjából 120 országban járt, minden vezetőt ismer személyesen, mégiscsak volt first lady, szenátor, külügyminiszter. Trump egy építkezési nagyvállalkozó. Ezt nem becsülöm le, aki ekkora tornyokat tud építeni, nyilván rengeteget tud róla, hogyan kell vállalkozni, pénzt csinálni, de a politika másik szakma.

Egy ilyen ösztönlény, egy zsigereiből válaszoló ember nem igazán alkalmas arra, hogy higgadt beszélgetéseket folytasson más államok vezetőivel. Nem lehet csak úgy odamondogatni mindenkinek. Már most óriási ellenszenvet keltett bel- és külföldön egyaránt, szerintem ez le fog csapódni november 8-án.

Donald Trump október 6-án, New Hampshire-ben

Forrás: AFP/Mary Schwalm

Hogyan jutott odáig a republikánus párt, hogy nem maradt talpon szalonképesebb jelölt?

Nagyon módszeresen kiirtotta a riválisait, szám szerint 16-ot. Ezt például nagyon tehetségesen és céltudatosan csinálta, rátalált a riválisok gyenge pontjaira. De egy ilyen nagy vagyonú emberrel szemben a többiek nem is voltak olyan ütőképesek, Clinton annál inkább, mert ő is nagyon gazdag, rengeteg pénz van a férjével közös családi alapítványukban, közszerepléseikért óriási honoráriumokat kapnak, politikai tőkéjére pedig már utaltam.

Nemrég olvastam a New York Timesban egy cikket Trump floridai, 118 szobás kastélyáról, Mar-a-Lagóról. Ezt eredetileg az 1920-as években építtette Marjorie Merriweather Post, az akkori idők leggazdagabb örökösnője. Post inasa nyugdíjasként most is a birtokon él, ő nyilatkozott arról, hogy Trump ide hívja meg a világ leggazdagabb embereit – a villát a Fehér Ház téli alternatívájának szánja. A cikk szerint Trump itt királynak hívatja magát, ez sokat elmond róla.

Donald Trump-maszkos ember egy májusi felvonuláson

Forrás: AFP/Eduardo Munoz Alvarez

Az is érdekes, hogy Post második férje, Joseph Davies moszkvai nagykövet volt a '30-as években, meghívott vendégként ott volt Sztálin hírhedt perein. Nem fogta fel, hogy súlyosan megkínzott embereket, Buharint, Tuhacsevszkij marsallt látja, az általa korábbról jól ismert vádlottak helyett Sztálint támogatta, sőt bálványozta. Davies könyvet is írt Moszkvai küldetés címen az élményeiről, amelyből 1943-ban nagyon sikeres hollywoodi film is készült, Michael Curtiz, azaz Kertész Mihály rendezte. Nyilván akkor a nácik voltak a közös ellenség, nem fért bele a képbe, hogy Sztálin is gonosztevő.

Trump szempontjából ez azért izgalmas, mert a háznak már korábban is volt szovjetbarát tulajdonosa, és az ingatlant a nyolcvanas években megvásárló Trump is oroszbarát. Mindkét tulajdonos Amerika leggazdagabb emberei közül került ki – ez egy érdekes történelmi kapcsolat, ennek kutatásával is foglalkozom.

Van egy történelmi orosz kapcsolat

Fotó: Polyák Attila - Origo

Ön is említette, hogy Trump egyszerű üzenetekkel, rendpártisággal, félelemkeltéssel kampányolt. Ez jellemzően csak a republikánus tábor egy részét, főleg az alacsonyabb műveltségű szavazókat mozgósítja. Mivel győzte meg az értelmiségi republikánusokat?

A rendpártiság, a law and order állam eszméje őket is megfogta. Valószínűleg befejeződött Amerikának az a korszaka, amit úgy nevezünk, „az amerikai évszázad". Ez 1941-ben kezdődött, Henry Luce cikkével, aki a Time és Life magazinok kiadója volt, és a The American Century című cikkében megjövendölte, hogy Amerika milyen hatalmas karriert fog befutni, ami nyolc évvel a gazdasági világválság után merész elképzelésnek számított.

A háború alatt viszont az amerikai ember azt tapasztalta, hogy a világ megjavul körülötte, az ő otthonát nem dúlták fel vagy bombázták le, szemben a francia, a német, az angol, a magyar ember otthonával, és az amerikai áldozatok száma is nagyon messze volt a szovjetekétől vagy az európai zsidóságétól. Ekkor kezdődött az amerikai évszázad, amelyet az amerikaiak lényegében a Szovjetunió összeomlásáig élvezhettek.

A Clinton-Trump tévévita

Forrás: AFP/Robyn Beck

Magyarul is olvasható Paul Kennedy könyve, A nagyhatalmak tündöklése és bukása, amely angolul még a Reagan-éra alatt jelent meg. A szerző sorra veszi a nagyhatalmak történelmét 1500-tól a jelenig, ír a spanyol birodalomról, Napóleonról, a viktoriánus Angliáról és végül Amerikáról is – hogy ott vajon mi lesz?

Az a tétele, ami szerintem tökéletesen beigazolódott, hogy minden hatalom addig növekszik, amíg a gazdasági alap kiszolgálja, elbírja a katonai potenciált. Ha a kettő nincs fedésben, ha a katonai hódítás vágya túlmegy a gazdaság teljesítőképességén, összeomlik a rendszer. Ez történik Amerikával ma: az iraki háborúkat, Afganisztánt, Líbiát, Szíriát már nem bírja el a gazdaság – világszerte vagy 150 országban állomásoznak amerikai katonák. Egyre nagyobb, trilliós nagyságrendű az államadósság, amit részben már Kína finanszíroz.

Ennyi háborút már nem bír el az amerikai gazdaság

Fotó: Polyák Attila - Origo

Amerika értelmesebb emberei közül is sokan úgy vélik, hogy ezt a hanyatlást a law and order politika állíthatja meg. Igenis falat kell építeni a mexikói határra, nem kell aláírni a csendes-óceáni szabadkereskedelmi megállapodást, nemcsak Amerikának, hanem másoknak is finanszírozniuk kell a NATO fenntartási költségeit. Trump PC-ellenessége sokaknak tetszik, mert félő, hogy egy olyan társadalom, amely túlzásba viszi az egyenlőséget, és a gyengét minden áron megsegíti, nem lesz versenyképes. A túlzásba vitt politikai korrektséget a középosztálybeliek közül sem mindenki szereti.

Ha eljátszunk azzal a gondolattal, hogy mégis megválasztják Trumpot, akkor reálisan mit valósíthat meg az ígéreteiből vagy fenyegetéseiből?

A mexikói falat például biztosan nem tudja megépíttetni Mexikóval, amely szuverén állam, nyilván nem fog a kedvéért falat emelni. Ráadásul egész Dél-Amerika onnan jön be az Egyesült Államokba, nem csak a mexikóiak, ez nemcsak az ő ügyük. Az sem világos, mihez kezdene a nukleáris fegyverekkel. Néha elejt egy-egy mondatot arról, hogy használná ezeket, de az a világ végét jelentené.

Donald Trump és Hillary Clinton

Forrás: AFP/Timothy A. Clary

De valójában ő nem is szokott tervezgetni. Majdnem zseniális rögtönzőnek mondanám, mindig azt ígéri, amiről az adott pillanatban úgy véli, hogy hallani akarják tőle, viszont nem hallgat senkire sem. Nem tudják befolyásolni, sorban le is váltotta a kampányfőnökeit. Erős indulatok munkálnak benne, amit nem lehet elfogadni egy majdani elnöktől. Olyan, mint amit Karinthy ír Móricz Zsigmond-paródiájában Turi Daniról: „vitte a nagylöttyös indulat". Ez Trump, ez a nagylöttyös indulat. Milliárdosként egészen más világban él, mint a választói, nincs is igazi programja. Ezért nem tartom alkalmasnak az elnöki pályára.

Sokan már fél évvel ezelőtt elmondták, ezt a kampányt Trump nem nyerheti meg, csak Clinton veszítheti el. Hogyan látja a Clinton-kampánystáb teljesítményét?

Clinton stábja nem mérte fel jól a hibalehetőségeket. Mindegy, hogy nem tudtak-e arról, hogy Clinton a nem jól védhető magán levelezési címéről intézett hivatali ügyeket, vagy azt hitték, nem lesz belőle botrány, ez akkor is hiba. A hatalmas alapítványi támogatások ügye sem stimmel: különböző külföldi országokból, Szaúd-Arábiábóé, Katarból, Ománból igen komoly összegeket adományoztak a Clinton-család alapítványának, hogy azután eredményesebben lobbizhassanak Washingtonban. A kampánystáb szerintem nem tudott mindenről, Clinton jól tud titkot tartani.

Clinton koncentrál

Forrás: AFP/Brendan Smialowski

Miért csak most jutottak odáig az amerikaiak, hogy női elnökjelölt került a Fehér Ház közelébe? Miért bizalmatlanok a női vezetőkkel szemben?

Bizalmatlanok a női képességekkel szemben is, persze nem minden területen egyformán. De a női vezető a világon mindenhol ritkaság, alig volt néhány jelentős politikus, mint Golda Meir Izraelben, Margaret Thatcher Angliában, most Angela Merkel Németországban. A második világháború előtt viszont jóformán nem is voltak női elnökök, csak kiváló női uralkodók, de az más szerep.

Amerikában a női választójog is nagyon későn, az első világháború után született meg, a női háborús részvétel elismeréseként. A második világháborúban ugyancsak derekasan részt vettek a nők, majd jöttek a polgárjogi mozgalmak, előtérbe kerültek a genderkérdések. Egyre több vállalatnak lett női elnöke, a nyolcvanas években már én is ismertem női egyetemi rektorokat. Condoleezza Rice aztán külügyminiszter is lehetett. Összesen három női külügyminisztere volt már az USA-nak. Korábban nem tudok igazán alkalmas amerikai női politikusról, bár Roosevelt elnök felesége, Eleanor az volt, őt ENSZ-nagykövetté is választották a férje halála után.

Barack Obama és Hillary Clinton

Forrás: AFP/Robyn Beck

De nemcsak női elnökjelölt nem volt, a kisebbségek sem adtak elnökjelöltet. Az első zsidó alelnökjelölt, Joseph Lieberman 2000-ben indult, az első zsidó elnökjelölt, Bernie Sanders csak most indult, mindkettő sikertelenül. Mostanában lehetett már fekete elnök, lehetne női elnök. Mindeddig alapvetően fehér, protestáns, egészséges, „hosszú fejű", „jó családból származó" férfiakat választottak elnöknek. Csoda, hogy Rooseveltet a maga súlyos testi fogyatékosságával elfogadta az amerikai közvélemény. Ma is számon kérik Hillary Clintonon, hogy mi is okozta pár héttel ezelőtt a rosszullétét. Ezzel olyan elvárásokat támasztanak, amelyeknek nem lehet megfelelni.

Ilyen elvárásoknak nem lehet megfelelni

Fotó: Polyák Attila - Origo

Milyen megoldást találhat a következő elnök a folyamatos etnikai feszültségekre?

Pesszimista vagyok, szerintem itt egy befejezetlen polgárháborúról van szó.

Olyan feszültség van a mai napig feketék és fehérek között, ami újra és újra felüti a fejét, ma kiegészülve az ázsiaiakal vagy a latinókkal való együttélés nehézségeivel. Nagyon hosszú idő, mire a különböző népcsoportok, kultúrák megszokják egymást. Ha kialakul egy még nagyobb fekete középosztály, vagy a fehér többség elenyészik – mint ahogy 2050-re a fehérek várhatóan kisebbségbe kerülnek a nem fehérekhez képest –, akkor közelebb juthatnak a megoldáshoz.

Hogyan látja Obama örökségét? Milyen jelentősége volt annak, hogy nyolc éven át fekete elnök vezette Amerikát?

Szerintem nem vezette nagyon jól. Egyrészt sok mindent nem engedtek neki, a republikánus többségű Kongresszus folyamatosan blokkolta a demokrata elnököt, aki inkább elnöki rendeleteket tudott kiadni, amelyekből nem lett törvény. Másrészt nem volt olyan átütő a gyakorlati politikában, mint amilyen jó szónok, közíró. A Nobel-békedíj sem tett jót az elnöki pálya legelején.

Obama lassan leköszön

Forrás: AFP/Saul Loeb

De azt hiszem, egy fekete ember nem is lehetett igazán népszerű. Nem volt olyan ereje, mint a fehér elnököknek. Magyarországon divat úgy gondolni az amerikai elnökre, mint egy császárra, aki a Fehér Házból mindent el tud intézni. Ez nem így van, az elnöki csak egyike a hatalmi háromszög ágenseinek. Ahogy egykori tanárom, Szabad György mondta, „ki van cövekelve a porond", amin játszhat. Obama háttere pedig nem adott akkora biztonságot, mint amilyet mondjuk Trumpnak adna a vagyona és a német és skót felmenői. Még Kennedynél is komoly probléma volt, hogy ír és katolikus. Szerintem Clinton mint nő sem fogja megkapni mindazt a bizalmat, amit egy férfi megkapna.

Obama bizonyos dolgokat jól csinált, Oszama bin Laden kilövésével sokakat megnyugtatott. Nagy dolgokat viszont a kiterjesztett egészségbiztosítási programján, az ObamaCare-en kívül nem tudott elérni, azt pedig nem igazán sikerült keresztülvinnie, az lenne az első, amit egy republikánus elnök visszavonna.

Clinton sem kap annyi bizalmat, amennyit egy férfi megkapna

Fotó: Polyák Attila - Origo

A demokrata elnökök mindig próbáltak valamilyen nagy társadalmi víziót megvalósítani, a jóléti államot továbbépíteni. Clinton is utalt ilyen tervekre, de sokkal inkább elmerült a részletekben, ami viszont lehet, hogy nem is volt baj. Obama biztosan sokakat magára haragított az intézkedéseivel, mert sok amerikai nem hisz abban, hogy neki kellene fizetnie mások, a szegényebbek, gyengébbek egészségbiztosítását. A szocialista, szociáldemokrata rendszerekben, jóléti államokban ezt sokfelé bevezették, de Amerikában máig nem országosan népszerű ez a gondolat. Az Egyesült Államokban is foszladozik a társadalmi szolidaritás eszméje.

(Címlapi kép: AFP/Patrick T. Fallon)