Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

1956 azoknak a romáknak is megnyomorította az életét, akik túlélték

2016.10.21. 13:03
Kivégzés vagy börtön, utána pedig munkanélküliség várt 1956 roma szabadságharcosaira. Róluk készített rövid portréfilmeket Joka Daróczi János, akivel a fiatalon derékba tört roma életutakról és az emlékezés lehetőségeiről beszélgettünk. 

Eörsi László történész szerint az 1956-os forradalomban és szabadságharcban a felkelők tíz százaléka roma származású volt. Ugyanolyan magyarnak tekintették magukat, és ugyanúgy az ország függetlenségéért küzdöttek, mint a nem roma felkelők. Kérdés: ha ők magyarnak vallották magukat, akkor miért fontos mégis roma identitásukban is megemlékezni róluk?

A roma forradalmárokról portréfilmeket készítő Joka Daróczi János szerint elsősorban azért, mert 1956 óta nagyon sokat romlott a romák helyzete Magyarországon. Az észak-magyarországi térség legszegényebb falvaiban mindennaposak az etnikai konfliktusok romák és nem romák között, a szegregáció pedig nemzedékekre átjárhatatlan akadályt épít sok településen. Eközben sorra lehetetlenülnek el és szűnnek meg azok a roma érdekvédelmi szervezetek, amelyek eddig védelmet vagy ingyenes jogsegélyt nyújthattak a leghátrányosabb helyzetben élő romáknak.

Joka Daróczi János televíziós riporterként korábban több díjnyertes, romákról szóló dokumentumfilmet is készített. Szerinte a jelenlegi légkörben talán még fontosabb ezeknek a problémáknak a dokumentálása és bemutatása, illetve a közös múlt tudatosítása.

Forrás: Sin Olivér

Sok más dokumentumfilm mellett a hétvégi Nemzetközi Cigány Filmfesztiválon mutatják be Daróczi ötvenhatos roma felkelőkről készített rövid portréfilmjeit is. A roma hősök történetét bemutató kisfilmeket hosszas levéltári munka előzte meg, amelyben Kalla Éva kutató segített.

A feljegyzésekben, bírósági iratokban nem volt dokumentálva a származásuk, így csak a nevek alapján tudtuk elkezdeni a keresést

– mondja Daróczi, aki szerint már így is az utolsó utáni órában készültek el a filmek.

Már nem élnek azok az emberek, akikről a filmek szólnak, a rokonaik, barátaik meséltek róluk. Legtöbbjük az ötvenhat utáni megtorlásban vesztette életét, mások emigráltak, vagy a börtönből kikerülve még évekig nem kaptak munkát.

A családtagok megkeresésénél Daróczi azzal is szembesült, hogy a megtorlásokat túlélő roma felkelők milyen mélyen magukba temették a történteket:

Volt olyan család, aki tőlem tudta meg, hogy a hozzátartozója harcolt a forradalomban

– meséli Daróczi, aki szerint a legtöbben hallgatással igyekeztek elfelejteni azt a töménytelen fájdalmat és megaláztatást, ami a forradalom leverése után várt rájuk.

Nagyszüleinkkel együtt harcoltak

A forradalom egyik legfiatalabb hőse az állami gondozott roma gimnazista, Dandos Gyula volt. Négyévesen vesztette el édesanyját, nyolcéves korában pedig hadifogoly apja is meghalt. Egy pesti rokonnál, majd gyermekotthonokban nevelkedett. 1956-ban egy nyíregyházi gimnáziumban lett a Forradalmi Diáktanács vezetője. Az invázió harmadik napján a szovjetek elhurcolták Ungvárra. Később elengedték, de decemberben az ávósok félholtra verték. Osztályfőnökének végül sikerült elmenekítenie egy szentgotthárdi iskolaszanatóriumba. A fiatal fiú innen próbált külföldre szökni a megtorlások elől. Több sikertelen szökési kísérlet után, 1957 februárjában Szentgotthárdnál lőtték agyon a határőrök. Máig nem tudni, hova temették el.

A forradalom 60. évfordulójára készült állami plakátokon is szerepel Szabó Ilonka, vagy ahogy társai nevezték, Kócos. Ő négy hónapos terhesen, a Corvin közben fogott fegyvert 1956-ban, és bátorsága miatt hamarosan egy maroknyi csapat parancsnoka lett. Október 28-án halt meg a harcokban. Mellette harcoló roma férje, a később festőként ismertté vált Dilinkó Gábor később is folytatta a harcot. De november 4-én ő is megsebesült. Orvosával együtt hurcolták el a kórházból az ávósok. Börtönbe került, ahonnan 1963-ban szabadult.

'56-os múltja miatt sokáig nem kapott munkát, évekig mások szánalmából vagy a kukákból jutott csak élelemhez. Később takarítóként tudott elhelyezkedni, majd festeni kezdett, képeit világszerte bemutatták. A 2014-ben elhunyt Dilinkó Gábor az egyetlen roma túlélő, akivel Joka Daróczi János korábban még személyesen is tudott interjút készíteni.

Forrás: Sin Olivér

Hrozova Erzsébet életét ugyanígy megnyomorította a forradalom. 1956 őszén a Baross utcai klinikán dolgozott ápolónőként. Férjével a Víg utcai fegyveres csoporthoz csatlakoztak, ahol Erzsébet ellátta a sebesülteket, harcolt, és a klinika egyik autójával hordta az élelmiszert az ellenálló csoportoknak. 1957 júniusában tartóztatták le az akkor 19 éves lányt, egy évet töltött vizsgálati fogságban. A vallatásokban kiverték a fogait, eltörték az állkapcsát, a veséit pedig ólmos végű gumibottal verték szét a fogvatartói. Életfogytiglani börtönbüntetéséből tizenhárom év után szabadult.

Ez a három történet csak néhány, a sok tragikus sors közül, amelyből a forradalmat követő megtorlás idején a roma és nem roma felkelőknek is jócskán kijutott. De Daróczi szerint mégis fontos külön is megemlékezni a roma forradalmárokról, hogy tudatosuljon bennünk: magyarként ők is harcoltak a függetlenségért. Egy olyan ország szabadságáért egyébként, ahonnan tizenöt évvel korábban még romákat is deportáltak a náci haláltáborokba. 

2016. október 21–23. között hetedik alkalommal rendezik meg a Nemzetközi Cigány Filmfesztivált, a Romani Film Festet a budapesti Art+Cinemában. Az idei fesztiválon mintegy 30 dokumentum-, nagyjáték- és rövidfilmet vetítenek. Újra látható lesz Az Érpatak-modell című dokumentumfilm és Radu Jude filmje, a tavaly Berlinben Ezüst Medvét nyert Aferim! is. Joka Daróczi János 56-os roma hősökről készült 18 portréfilmjét a fesztivál első két napján vetítik.

A roma portréfilmek a Terror Háza Múzeum megrendelésére készültek, Kalla Éva kutató, Dömötör Péter és Horváth Dániel közreműködésével. 

(Címlapi kép: Sin Olivér)