Lehet ennél mélyebbre süllyedni?
Amerikában a döntő kiszavazáshoz érkezett az egyik legirigyeltebb, legőrültebb és legfelemelőbb valóságshow. Néhány óra múlva kiderül, hogy az Egyesült Államok következő elnökét Hillary Clintonnak vagy Donald Trumpnak hívják-e.
Ha álmatlanul telik majd az éjszakájuk, megértjük, a tét nem kicsi. Az eredményhirdetés mindenképpen történelmi pillanat lesz, mert az amerikaiak vagy először választanak meg nőt elnöknek, vagy minden idők legfelkészületlenebb jelöltjére bízzák az atomkódot, aki mindemellett rasszista, szexista, narcisztikus, demagóg és dilettáns is. Akárhogyan lesz is, nagy időket élünk, de meg tudjuk érteni, hogy amerikai embertársaink fellélegeznek, ha véget ér a kampány. Mert az biztos, hogy nem kímélték őket. Ezek voltak a mélypontok:
Az internet sötét bugyrai
Kezdjük a kampányhajrá két legizgalmasabb epizódjával, amelyek egyúttal a legsúlytalanabbnak is bizonyultak. James B. Comey FBI-igazgató tizenegy nappal a választás előtt, vagyis egy meglehetősen felfokozott pillanatban gondolta úgy, felrázza kicsit a kampányt azzal, hogy leporolja Hillary Clinton úgynevezett e-mail-ügyét (amelynek a lényege az volt, hogy Clinton még külügyminiszterként a biztonsági protokollt felrúgva a hivatalos levelezését is a privát fiókján keresztül bonyolította). A leporolásnak nem lett semmi eredménye, hacsak azt nem vesszük, hogy a demokrata jelölt előnye olvadt néhány százalékpontot Trumppal szemben, Comey így igazán izgalmassá tette a hajrát.
A republikánusok kampánystábja szerencsére észnél volt annyira, hogy megakadályozza, hogy Donald Trump is belefusson egy internetes csapdába, de őt csak a Twitter-csatornájától tiltották el az utolsó kritikus napokra. Hiába, mindkét jelölt önuralmát próbára tette ez a kampány.
Ha híres vagy, bármit megtehetsz
A választási év legmélyebb mélypontjának a versenyében feltehetően nyerésre áll az az októberi epizód, amelyben egy a Washington Post által kiszivárogtatott videofelvételből kiderül, hogy Donald Trump mire használja fel az ismertségét. Arra, hogy nőket fogdosson és csókolgasson. Mármint az akaratuk ellenére. A felvétel megjelenése óta tucatnyi nő vádolta meg Trumpot szexuális zaklatással. Ő csak annyit ígért, hogy ha vége a választásnak, bepereli őket. Trump egyébként úgy gondolta, hogy ez elmegy amolyan öltőzői csevegésnek – férfiak egymás közt, szabadon –, de aztán rengeteg öltözőben jártas férfi jelezte, hogy teljesen félreérti a helyzetet.
Ide kívánkozik az a kampány végére klasszikussá vált idézet, amelyet Donald Trump a rövid ujjait felemelve többször is elsütött a gyűléseken és a jelölti vitákon is:
Senki nem tiszteli jobban a nőket, mint én.
Mit ér egy elesett katona, ha muszlim?
Nyilván a veteránokat is nagyon tiszteli – hiszen egy vérbeli politikusnak tudnia kell, miként szólítsa meg az amerikaiakat, akik az országot védik –, de Trump sokkal jobban el volt foglalva a saját muszlimfóbiájával, mint hogy ezt tudatosítsa magában. Így fordulhatott elő, hogy annak a Khizr Khannak a feleségén kezdett el gúnyolódni, akinek a katona fia Irakban halt hősi halált, és ezt pont a demokrata elnökjelölő konvención üzente meg Trumpnak.
Neki viszont sikerült belegyalogolni nemcsak a muszlimok és a veteránok lelkébe, hanem rendesen felszaggatta a Republikánus Párt szövetét is – sokan ekkor kezdték el megkérdőjelezni, hogy vajon fel tud-e nőni a parancsnoki feladatokhoz.
Mit adnak nekünk a mexikóiak?
A muszlimok mellett a mexikói bevándorlók aggasztották a leginkább Donald Trumpot, aki nem sokkal az után, hogy bejelentette, indul a republikánus jelöltségért, erősen meg is adta a hangot a kampányának, amikor nőket erőszakoló drogosoknak és bűnözőknek állította be a mexikóiakat. Az egész egy rossz viccnek tűnt, de ahogy haladt előre a kampány, egyre kevesebb embernek volt kedve nevetni.
A nagy átverés
Öt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Donald Trump végül elismerje, Barack Obama az összeesküvés-elméletekkel ellentétben tényleg az Egyesült Államokban született. Pedig Trump nagyon akarta, hogy ne így legyen, 2011-ben még egy vizsgálóbizottságot is Hawaiira küldött, hogy járjanak utána Obama születési anyakönyvi bizonylatának. Ha valamire jó volt ez a jelöltesdi, az az, hogy láttuk, amint Donald Trump – vonakodva ugyan – de elismeri, hogy tévedett. Az látszott, hogy nagyon fájt neki.
A HAJ
Végül ne feledkezzünk meg az idei kampány egyik legborzalmasabb kellékéről, Donald Trump hajáról. John Oliver figyelmeztetett arra, hogy a botrányok sajnos elvonták a figyelmet arról, hogy mennyire idétlen frizurája van Donald Trumpnak, így méltányosnak tűnik, hogy a választás napján felidézzük:
(Címlapi kép: AFP/2016 Getty Images/Ron Jenkins)