Kedves Látogató,
Az unikornis.hu oldalunkra friss tartalmak már nem kerülnek, korábbi cikkeink továbbra is elérhetőek.
Üdvözlettel: az NWMG csapata
Értem

A jó kislányok nem éjszaka mennek haza?

2016.12.13. 09:22
Lehet-e képregénnyel harcolni az emberek jogaiért, és képes-e néhány színes lap egy egész ország előítéletein, patriarchális értékrendjén változtatni? Az indiai származású Ram Devineni megalkotta az évtized egyik legfontosabb női szuperhősét. Az alkotóval interjúztunk.

Ram Devineni filmrendező és csapata két évvel ezelőtt alkotta meg a Priya's Shakti című képregényt, amelynek főhőse egy erőszak áldozatául esett indiai nő, Priya, aki a tigrise hátán közlekedik. Küldetése, hogy a hasonlóan tragikus sorsú nőknek, illetve azoknak, akik túléltek egy kegyetlen savtámadást, segítsen. Célja megvalósításában hindu istenek támogatják és démonok akadályozzák őt. Az égető társadalmi problémával foglalkozó képregénynek idén októberben jelent meg a második része.

Egyszer egy interjúban említette, hogy azután látott hozzá a képregény megalkotásához, hogy 2012-ben Delhiben egy huszonéves lányt többen megerőszakoltak egy helyi buszon.

Éppen Delhiben voltam, amikor ez a borzasztó csoportos erőszak megtörtént, és részt vettem az ezt követő tüntetésen is. Meg voltam botránkozva és dühös voltam, mert míg a fiatalok körében, a férfiak és a nők között egyaránt hatalmas volt a felzúdulás, addig a kormányzati hatóságok teljesen közönyösek voltak.

Ram Devineni

Forrás: Ram Devineni

A tüntetésen szóba elegyedtünk egy delhi rendőrrel, és kikértük a véleményét arról, hogy szerinte mégis hogyan történhetett meg mindez. A rendőr válasza lényegében annyi volt, hogy „a jó kislányok nem éjszaka mennek haza". Ezzel azt sugallta, hogy az a lány valószínűleg megérdemelte, vagy legalábbis kiprovokálta a támadást. Ekkor vált nyilvánvalóvá számomra, hogy Indiában a szexuális erőszak nem csupán bűncselekmény, hanem egy kulturális probléma tünete egyben. Úgy éreztem, valahogy reagálnom kell erre, lépnem kell azért, hogy az Indiában mélyen gyökerező patriarchális szemlélet, amely megtűri a nemi erőszak elkövetését, megváltozzon.

Ezek szerint a rendőr véleménye nem egyedülálló. Hasonló álláspontokkal találkozik India-szerte?

Nem mindenkinek van ennyire extrém véleménye. Inkább azok gondolkodnak így, akik a társadalom alsóbb szintjein helyezkednek el, de szerintem a változás ezekben a rétegekben is lehetséges. Előidézni egy kulturális elmozdulást hihetetlenül nehéz, de nem lehetetlen. India jelentős és hatalmas változásokon megy át rövid időn belül, például egyre több nő dolgozik, és mindenki próbál a nagyvárosokba költözni, az emberek szemléletmódja azonban nem minden esetben tudja ezzel felvenni a tempót.

Mégis bizakodó vagyok, mert a buszon megerőszakolt lány esete után országszerte tüntetni kezdtek az emberek. A legtöbb fiatal, aki majd a változások katalizátora és később fontos vezető lesz, ugyancsak nem értene egyet a rendőrrel, a fiatalok nagy része már nem azonosul a szüleik vagy a nagyszüleik értékrendjével. Ők már egy modern és egy globális vérkeringésbe bekapcsolódott Indiában nőttek fel.

Egy valamit még szeretnék leszögezni: a nemi erőszak nem csak India problémája. A világ minden tájáról reagáltak az olvasók Priya történére és az üzenetére.

Forrás: Facebook/Priyas Shakti

Eddig dokumentumfilmeket rendezett. Hogy-hogy most a képregényes formát választotta?

Imádom az erős vizuális stílussal megtámogatott nagy történeteket. Az Amar Chitra Katha, India legnépszerűbb képregénye, például hatalmas befolyással volt rám. Azt hiszem, hogy gyerekek milliói olvasták ezt a képregényt, ami mostanra az indiai társadalom kollektív tudatának része lett. A hindu mitológiáról is először ebben olvastam. Később az amerikai Dark Horse kiadásában a Star Wars képregénysorozat is megvolt nekem, ahogy Charles Burns Black Hole-ja is. Szóval, sosem állt tőlem távol ez a világ.

Priya figurájának megalkotásához több, korábban szexuális erőszak áldozatául esett nővel is beszélt. Mennyire voltak nyitottak a megkeresésére?

Eltelt némi idő, amíg találtam valakit, aki meg mert nyílni nekem. Aztán civil szervezeteken és ügyvédeken keresztül két csoportos nemi erőszak túlélőjével is találkoztam. Ők mindenképpen meg akarták osztani a történetüket azért, hogy felhívják a figyelmet arra, ahogyan a társadalom gondolkodik róluk. 

A beszámolójuk alapján azt mondhatom, hogy mindegyik túlélőnek nagyon nehéz az igazáért harcolnia. Amióta kiderült, hogy megerőszakolták őket, azóta folyamatos fenyegetettségben élik az életüket. A családjuk, a helyi közösség és még a rendőrség is megpróbálta elbátortalanítani ezeket a nőket, hogy ne tegyenek feljelentést a támadóikkal szemben.

A szégyen terhét az áldozatokra hárították és nem az elkövetőkre.

Az egyik interjúalanyomat egy félautomata fegyverrel felszerelt rendőr kísérte a megbeszélt helyszínre, mivel a nő élete veszélyben volt. Ő például soha többé nem tud visszatérni védelem nélkül a szülővárosába. Ezek alapján miért is akarna bármelyik nő vagy egy 16 éves lány az igazságszolgáltatáshoz fordulni, ha ilyesmikkel kell szembenéznie? 

Forrás: Facebook/Priyas Shakti

A Priya's Shaktiban istenek és gonosz démonok is szerepelnek. A deus ex machina számomra azt sugallja, hogy ön szerint ezek a nők nem tudják a saját sorsuk irányítását a kezükbe venni. Jól látom?

Használni akartam a népszerű mitológiai történeteket ahhoz, hogy megfogalmazzam a problémát. Elkezdtem kutatni a hindu mitológiát és rengeteg gazdag történetet találtam, amiben átlagos emberek és istenek egyaránt szerepelnek. Ezekben nagyon gyakran egy tanítvány az isteneket hívja segítségül, hogy egy rettenetes helyzetből kiszabadítsák őt. Ám az általam megteremtett új mítoszban nem az istenek, hanem Priya a szuperhős, aki a hitével és a meggyőződése erejével motiválni tudja az embereket a tradícionális felfogásuk felülírására.

Priya olyan halandó nő, aki Parvati istennőhöz fordul segítségért azt követően, hogy senki máshoz nem fordulhat. A hindu mitológiában Parvati ellenszegül Sivának és más isteneknek, hogy nyissák ki végre a szemüket, lássák meg az emberek küzdelmeit, szenvedését. Parvati tudja, hogy rá kell vennie Priyát, hogy nézzen szembe a saját félelmeivel – úgy gondolom, hogy ez lenne egyébként a hinduizmus lényege is – ezért a fiatal nő szembekerül egy tigrissel, ami megpróbálja becserkészni őt. Priya azonban a tigris iránti félelmét erővé, az ő shaktijává alakítja, és innentől kezdve már csak rajta múlik, hogy le tudja-e rombolni az emberek előítéleteit.

Van több indiai férfi ismerőse is, aki önhöz hasonlóan bevallottan feminista?

Igen, bár én magamra soha nem gondoltam feministaként, amíg ki nem buktam a 2012-es megerőszakolásos eseten. Ez az incidens mozgósított engem, és sok más férfit is Indiában.

 Azt vettem észre, hogy a „nők ügye" végre nem csak a nőké, de a „férfiak ügye is lett".

 A képregény második része, a Priya's Mirror azokról a nőkről szól, akiket leöntöttek savval, ezzel örökre megcsonkították őket. Még mindig legálisan lehet savat kapni Indiában?

Igen, legális, de azért nehéz hozzájutni. Persze, a savtámadás sem csak indiai jelenség, és világszerte az áldozatok 25 százaléka férfi. Őket általában bosszúból savazzák le.

Csodálom, amit a kolumbiai Natalia Ponce de Leon tett, aki szintén ilyen támadás áldozata, és nagyrészt az ő munkájának köszönhető, hogy Kolumbiában a savat most már jogilag is a fegyverek közé sorolják. Ennek eredménye, hogy a savtámadásért járó büntetés néhány évről húsz évre emelkedett. Ez nagy szó, mert a legtöbb érintett országban, így Indiában is, a minimálás büntetést szabják ki érte, az áldozatoknak pedig kevesebb szociális támogatás és segítség jár. Ráadásul a savtámadás a legtöbb helyen nem tartozik a szexuális alapú bűncselekmények közé.

Ram Devineni és Dan Goldman rajzoló a savtámadást túlélő nők és aktivisták között

Forrás: Ram Devineni

A szétroncsolt arcú és a testű áldozatok igyekeznek a nyilvánosság elől elbújni, szégyellik magukat. Kihez tudnak fordulni ezek az emberek, Indiában milyen civil szervezetek foglalkoznak velük?

Az indiai kormány ad ugyan valamennyi anyagi kompenzációt az áldozatoknak, de ez az összeg nagyon kicsi, és ez hosszútávon – a felépülés nem rövid folyamat – nem igazán segítség.
A civil szervezetek közül a legfontosabb szervezet, amit ismerek, a Stop Acid Attack, amely Delhiben működik. Azt tervezzük, hogy a jövőben együtt fogunk velük dolgozni annak érdekében, hogy a képregényeinket az iskolákban is terjeszthessük. 

Tavaly decemberben a Delhi Comic Conon volt lehetőségem két túlélővel, a Stop Acid Attack munkatársaival, Soniyával és Laxmival találkozni. Az ő történeteik alapján jöttem rá, hogy a savtámadások áldozataira pont ugyanazokat a stigmákat ragasztják, amelyeket a szexuális erőszak túlélőire is. A családjuk, a közösségük, a szomszédaik őket hibáztatják, amiért ez megesett velük, ők a rosszak. Ahogy a társadalom bánik ezekkel az emberekkel, az csak elmélyíti a problémájukat és a felépülésüket hátráltatja.  

A képregényeknek nagy sikerük volt nemcsak Indiában, de más térségekben is. Milyen visszajelzéseket kapott?

Valóban, mindenhol a világon pozitívan fogadták a történetet. A tinédzsereknek nagyon tetszett az a megoldás, ahogy a rajzolt elemeket vegyítettük a fotókkal, és megőrültek az animációért is, amit aztán az első képregényből csináltunk később. Mindkét részt bemutattuk a mumbai Comic Conon, és ezek voltak a legjobban várt munkák. Az ingyenesen elérhető képregényeket eddig több mint félmillióan töltötték le a weboldalról, és az ENSZ is honorálta a munkánk. A második rész, a Priya's Mirror megalkotását már a Világbank támogatta.

Ram Devineni és Natalia Ponce de Leon

Forrás: Facebook/Priyas Shakti

Több olyan indiai képregényről is olvastam, amelyeknek főszereplői nők. Priya története tehát egy növekvő trendnek a része lenne?

Igen, de azt gondolom, hogy ez globális trend. Ahogy a képregények terjesztése is demokratikusabb lett mindenhol, úgy a közönség is egyre nagyobb, színesebb, sokrétűbb. Ez csak ennek a következménye. Az egyik kedvencem fiatal lányoknak szól, a menstruációs időszakról.

Lesz harmadik része is a képregényének?

Mindenképpen. A következő epizód a szexuális célú emberkereskedelemmel fog foglalkozni, és ezen már a mumbai alapítású, Apne Aap Women Worldwide nevű szervezettel dolgozunk is. Kollégámmal, Dan Goldmannel voltunk Kalkuttában néhány nappal ezelőtt, és prostitúcióra kényszerített, kizsákmányolt nőket interjúvoltunk meg a vörös lámpás negyedben. A sztori megírásában Ruchira Gupta Emmy-díjas író, egyben az Apne Aap alapítója is segíteni fog, és szerintem egy éven belül publikálni fogjuk.

Ram Devinieni Hyderabadban született India középső részén, orvos szülők gyerekeként. Hatévesen a családjával együtt New Jersey-be költöztek, és bár Amerikában nőtt fel, szinte az összes nyarat Indiában tölti. Dokumentumfilm-rendezőként már húsz éve New Yorkban dolgozik; producere volt a Russian Woodpecker című, a csernobili katasztrófát új megvilágításba helyező filmnek is, amely a mostani Sundance Filmfesztiválon elnyerte a zsűri nagydíját. A Priya's Shaktinak ő az egyik írója és ötletgazdája, a megvalósításban azonban egy ötfős csapat segítette, a rajzokért Dan Goldman grafikus a felelős.

(Címlapi kép: Ram Devineni)